A fűz
2012. május 29., kedd
Ismét egy hosszú hétvége!
A szombati bolyongásomat egy nemrégiben fellelt nyárfa meglátogatásával kezdtem, felszerelkezve a szükséges mérő eszközökkel, neki vágtam a Gemencnek.
Hamar a helyszínre értem mivel az út nagy részét motorral tettem meg.
A kiszemelt fa mérése a vadkerítés leküzdése után megtörtént, amit csalódással könyveltem el, a mérés eredménye 475cm, nagyobbnak gondoltam.
Ahogy szedelőzködtem a lombok közt megláttam egy vastag törzset, azonnal oda siettem és már mértem is, ez már nagyobb 525 cm, feljegyeztem és beljebb indultam a sűrűbe hátha újabb fába botlom.
Időközben a napot felhők takarták el, ami a fotózáshoz nem igazán kedvezett, de egy fénysugár még átszűrődött a borús égen.
Tovább haladva elképedve láttam meg, hogy van akiket nem érdekel a természet és a vadak védelme!
Bosszankodva fordultam vissza a motorom irányába, új úti célt tűzve magam elé.
Pár kilométer megtétele után ismét nagy lombokat láttam a távolban, hát arra vettem az irányt, szép tölgyek sorakoztak a kerítés mellett, de közelebb érve már láttam, hogy még nőniük kell, a legvastagabb törzskerületű 465 cm volt, de jól esett látni, hogy van utánpótlása a listás fáknak.
Tovább sétáltam a kerítés mellett és ekkor láttam meg azt a füzet, amit percekig elképedve néztem. Hatalmas egytörzsű kb. 200 cm magasan elágazó, egészséges törzsű és koronájú fa. Hamar előkerült a mérőszalag a hátizsákból, nem volt egyszerű körbekerítenem vele egyedül, de megoldottam. 8-900cm közöttinek gondoltam, de nagyon meglepődtem amikor körbe értem, 645cm. Készítettem jó pár képet és vissza indultam a motoromhoz.
Az irányt Jambli tó felé vettem amit Bátán mindenki Sárosnak nevez :) mire oda értem teljesen beborult és már esteledni is kezdett.
Azért végig sétáltam a parton, és közben hallgattam a madarakat és a Dunán szóló kuttyogató ütemes csobbanásait.
Egyszer csak egy folyamkilométer tábla tűnt fel a fák között, kicsit "elkóborolt" mert a Duna kb. 300m-el odébb van :)
Vasárnap csak egy rövid sétát terveztem a közelbe, célom a Mélygödör és a mögötte lévő vasút töltés volt.
Itt még látszanak a bedőlt zsilip maradványai.
Miután körbesétáltam, és fotóztam a tavat, neki vágtam a töltésnek.
Pontosabban a töltés aljában lévő kubik gödröknek, mert a töltés szinte járhatatlan.
Ezekből a kubikokból van jó pár, és változatos élővilággal rendelkeznek.
A Mocsári teknősök a vízen lebegő fákon napoztak.
Egykoron igen szép fa lehetett.
Azért akadnak itt is mérésre váró fák.
Végül elértem a hídlábakat, melyekre régen vasúti hidat szántak építeni.
Folyt.köv.
2012. május 26., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)